A közelmúltban a tudósok elemezték az antarktiszi vizeken telepített víz alatti horgonyzóhelyek adatait, és először fedezték fel az antarktiszi krill új vándorlási mintáját. A tanulmány megállapította, hogy ezeknek a kis rákféléknek a tevékenységi tartománya és szezonális vándorlási útvonala a tenger hőmérsékletének emelkedésével változik. Ez a felfedezés jelentős figyelmet váltott ki a tudományos közösségben, és új biológiai indikátorként szolgál a globális éghajlati felmelegedés nyomon követéséhez.
Az antarktiszi krill az antarktiszi ökoszisztéma kulcsfontosságú faja, amely kritikus táplálékforrásként szolgál a tengeri élőlények, például a bálnák, pingvinek és fókák számára. Elterjedésükben és populációméretükben bekövetkező változások közvetlenül befolyásolják a teljes poláris tápláléklánc stabilitását. Korábban a tudósok keveset tudtak a krill vándorlási mintáiról, különösen a hideg, jéggel borított antarktiszi tél idején, amikor gyakorlatilag nem álltak rendelkezésre első kézből származó adatok.
Ennek a hiányosságnak a megszüntetésére a kutatócsoport több nagy pontosságú{0}}víz alatti kikötést telepített az Antarktiszi-félsziget körüli vizeken. Ezek a kikötések folyamatosan és stabilan rögzítik a víz alatti hőmérsékletet, sótartalmat, víz áramlási sebességét és biológiai akusztikus jeleket, lehetővé téve a vízoszlop biológiai aktivitásának folyamatos nyomon követését. Az elmúlt öt év kikötési adatainak elemzésével a kutatók váratlanul felfedezték, hogy az antarktiszi krill aktivitásának mélysége és a vándorlási időzítés egyértelmű tendenciát mutat az „előrehaladás” és „felemelkedés” irányába.
A kikötési adatok kvantitatív összefüggést is feltártak a krill vándorlása és az éghajlati tényezők között. A Kína által az Amundsen-tengeren telepített víz alatti kikötési rendszer azt mutatta, hogy a tengerfelszín hőmérsékletének minden 0,1 fokos emelkedésével a krill tavaszi vonulásának kezdete 2,3 nappal előrébb van, míg a tengeri jég visszahúzódási arányának 10%-os növekedése további 47 kilométeres áttelelő vándorlási távolságot eredményez. Ezeket az adatokat beépítették a nemzetközi éghajlati modellekbe, így az antarktiszi krill a jegesmedvéket és a korallzátonyokat követő másik fontos éghajlati indikátorfaj.
Ennél is fontosabb, hogy az antarktiszi krillpopuláció reakciója a víz hőmérsékletének változásaira bizonyos fokú rendszerességet mutat, ami potenciálisan "biológiai barométerként" szolgálhat a globális felmelegedési trendek tekintetében. A vándorlási minták változásának folyamatos nyomon követésével azt remélik, hogy dinamikusabb adatokat lehet szolgáltatni az éghajlati modellekhez, segítve a tudósokat a jövőbeli globális felmelegedés ütemének és hatásainak pontosabb előrejelzésében.
A kutatási eredményeket nemzetközi folyóiratokban tették közzé, és a vonatkozó adatok elérhetővé válnak a globális kutatóintézetek számára, hogy hozzáférjenek és megosszák őket. A szakértők azt jelzik, hogy a jövőben a műholdas távérzékelés és az automatizált víz alatti robottechnológia integrálásra kerül az antarktiszi tengeri ökoszisztémák további elmélyítése érdekében. Ezek a „tengeri ökológiai őrszemként” működő víz alatti bóják valós idejű krillvándorlási adatokat továbbítanak-, kritikus támogatást nyújtva a déli óceáni ökoszisztéma fejlődésének előrejelzéséhez, és segítik a nemzetközi közösséget a pontosabb éghajlati alkalmazkodási stratégiák kidolgozásában. Ez az innovatív kutatás, amely a biológiai viselkedéstanulmányokat a tengeri megfigyelési technológiával ötvözi, új paradigmákat nyit meg a sarki éghajlatváltozás kutatása számára.
